A boldogság belülről fakad

Ki ne vágyna boldogságra?

Vágyunk a boldogságra, csak úgy sóvárgunk, szomjazunk utána és úgy tekintünk rá, mint egy feltételekhez kötött állapotra, ami majd valamikor a jövőben valósul meg, akkor ha...
"Majd ha gazdag leszek és nem lesznek anyagi gondjaim, boldog leszek". "Ha mindenki az elvárásaim szerint szeret, akkor boldog leszek." Tornyosulnak a célok, Te pedig csak hajtasz, mindent megteszel azért, hogy elérd azt, amit szeretnél. Majd végre valahára ott vagy, sikerült, elérted a célod. Extázisba kerülsz, minden ragyogónak tűnik. De ez a mámoros öröm nem tart sokáig. Újra elkezdesz gondolkodni: "Mit rontottam el? Miért múlik el az örömöm? Mi lesz akkor, ha...?" - Csak úgy zakatol az elme gépezete. Töprengés, félelem, újabb célok elérése iránti vágy, hátha az maradandó örömöket hoz. Homályba veszett a boldogság örömének extázisa, helyette újra a szenvedés állapotába kerültél.

Várjuk a csodát, és jó, ha közben nem tesszük boldogtalanná a környezetünkben élőket az örökös panaszáradatunkkal.
Miért mindig a jövőben keressük a boldogságot? Miért nem élünk a jelen pillanatban? Próbáld csak ki! Add át magad önfeledten egy erdei sétának, gyönyörködj a természetben, hallgasd a madarak csicsergését, egy játéknak, élvezd a társaságot, a lényeg, hogy ott legyél és ne máshol! A gondolataidat Te irányítod, és nem más! Ne rágódj a múlton és ne repülj a távoli jövőbe, ahol minden bizonytalan. Légy ott fejben is, ahol vagy!

A boldogság mibennünk található. Alapvető természetünk, kötelességünk, és nem egy külső körülményektől függő tényező. Nem kereshetjük magunkon kívül, nem köthetjük feltételekhez, különben életünk java része szenvedésekkel teli lesz, miközben azt keressük, ami bennünk van.

Gondolj csak bele! Valójában csak a MOST pillanata létezik. A múlton MOST rágódsz, a jövő terveit MOST szövögeted. A jelen pillanata, a MOST az, ami az egyetlen létező valóság. A múlt csak elmúlt emlék, a jövő pedig elképzelés. Mégis sokkalta több időt töltünk a "fejünkben" a múlton rágódva vagy a jövőn aggódva, mint a jelen pillanatban.
Ha elfogadod a jelent, megszűnik a harc önmagaddal és a világgal.
Öleld magadhoz a jelent! :)

"A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, sohasem jön el." /Müller Péter/