Agyő, Nagy Ő

Emlékszem, amikor jött a telefon, hogy én is a 21 lány között vagyok, akik beköltözhetnek a birtokra.

Nagyon izgatott lettem. Alig vártam ezt a kalandot, mert még sohasem szerepeltem reality műsorban, de mindig is vonzottak a kihívások, így alig vártam, hogy eljöjjön a beköltözés napja.

Igazából nem is lehetett rákészülni erre az egész dologra, mert nem tudtam, hogy milyen helyzetek fognak rám várni, azt sem tudtam, hogy milyen személyiségű lányokkal fogok együtt élni a birtokon, és Dávidról is csekély mennyiségű információval rendelkeztem.

Majd végre eljött az idő, bepakoltam a kis bőröndjeimbe a ruháimat és a szükségesnek vélt dolgaimat és útnak indultam a központi találkozóhelyre, ahol csodálatos sminket kaptam Gyetvai Victoriától és Cserjés Csaba pedig segített kiválasztani a megfelelő szettet az imagefilmemhez.

Útnak indultunk a birtokra. Ebben még az volt az izgalmas, hogy nem is tudtam, hogy hova fogunk menni. Alig vártam az estét, mert akkor volt az első találkozásom Dáviddal és a többi lánnyal is.

Jobban vártam az estét, mint amennyire izgultam. Már úton voltunk Dávid felé amikor végre megállt a kocsi és nyílt is az ajtó. Kiléptem a kocsiból és megpillantottam Dávidot. Nagy mosollyal fogadott, de láttam rajta, hogy ő is nagyon zavarban van.

Összességében nem sok időnk volt valójában megismerni egymást, illetve azon is elgondolkodtam, hogy ennyi kamera előtt vajon meri-e az ember teljes mértékben önmagát adni? Az egyik randevúnkon úgy éreztem magam, mintha én lennék a pszichológusa, amikor azt a témát taglaltuk, hogy valóban úgy érzi-e, hogy készen áll-e komoly kapcsolatra? Érzéseim szerint inkább viselkedik még kamaszként, minthogy elköteleződne. 

Őszintén szólva, örülök is, hogy nem töltöttem hosszabb időt a birtokon, meg nem is. Maradtam volna még, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy hogyan kezelek új és váratlan szituációkat, illetve az is érdekelt, hogyan viszonyul egymáshoz 21 nő összezárva. Úgy vélem, hogy ehhez pár nap igen csak kevés volt.

Valamint a lelki vonalát is szerettem volna átélni, hogy ha tovább tartózkodom a birtokon, mennyire válok befolyásolhatóvá, vagy hogy egyáltalán képes vagyok-e elveszíteni a realitásomat és nem az önmagamtól elvárt módon cselekedni, reagálni adott szituációkban.

Amiért pedig örülök, hogy csak ennyi időt töltöttem a birtokon az az, hogy így kívülről nézve Dávid viselkedése nem volt szimpatikus a számomra.

Azért nem volt szimpatikus, mert mindenkinek ugyanazt közölte, ugyanazt a pozitív visszacsatolást adta, és úgy gondolom, hogy ez nem volt egyenes viselkedés a részéről, mert így kívülről úgy tűnt, mintha csak hülyítené a lányokat. Bár az egyik kommentelő szerintDávidot megettem volna reggelire...és lehet, hogy igaza van. :D 

A másik, ami még nem tetszett így visszanézve, ahogy a lányok egymás ellen fordultak. Bár biztos vagyok benne, hogy a versenyhelyzet miatt is kijött belőlük ez a fajta viselkedés és talán olykor már nem is tudtak reálisan gondolkodni, illetve személy szerint nem tudom hogyan kezeltem volna két új lány érzezését. De visszacsatolva, amit fentebb írtam, engem pont ez érdekelt volna önmagammal kapcsolatban, hogy én hasonló helyzetekben hogyan reagáltam volna.

Összességében nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy megismertem a lányokat és hogy részt vettem ebben a műsorban.

Ami pedig a legnagyobb büszkeség számomra, hogy legyőztem a vízzel szembeni fóbiámat és részt mertem venni a kajakos versenyen. Szóval nincs más hátra, mint előre!