Meghallgatsz vagy csak hallasz??!!

Azt hiszem, rájöttem valamire. A legtöbb kapcsolat, nem azoktól a dolgoktól megy tönkre, amiket kimondunk, hanem éppen ellenkezőleg. Amiket nem mondunk ki.

Magunkba tartjuk, hozzáadunk, kiszínezzük a saját elképzeléseink szerint, ahelyett, hogy megtanulnánk kérdezni.

Kérdezni arról, hogy mit gondol, mit érez a másik? A választ pedig úgy fogadni, ahogy van, mindenféle hozzáadott dolog nélkül. Nem azon gondolkodva, hogy mi mit akarunk közölni a másikkal, miközben ő elmondja a saját nézeteit, mert akkor nem figyelünk rá eléggé. Csakis a csendes, hallgató figyelemmel kísérve próbálhatjuk megérteni, hogy ő mit gondol, mit szeretne, mit lát másképpen, mint mi.

Egy dolog hallani, de más dolog meghallani.

Hallom amit mondasz, de nem értem. Kezdjük ott, hogy valóban meg akarjuk érteni, amit a másik mond? Vagy pedig csak a saját igazunkat akarjuk bizonygatni, és elhinni, hogy minden úgy van, ahogyan azt mi feltételezzük?

És ez egy fontos szó, feltételezés. Tehát nincs 100%-os bizonyosságunk abban, amit gondolunk, mert nem kérdeztük meg a másikat, vagy ha meg is kérdeztük, nem figyeltünk rá igazán. Nem gyűjtöttünk elég információt, hogy valódi ismeretekkel rendelkezzünk az adott helyzettel kapcsolatban. A legrosszabb eset pedig az, amikor még csak hajlandóságot sem mutatunk afelé, hogy megérthessük, megtudhassuk, mi az igazság. Miért? Mert kötjük az ebet a karóhoz és csak azért is nekünk van igazunk...

Úgy gondolom, érdemes ezeken elgondolkodni, mielőtt belekezdünk egy teljesen felesleges vitába. Ha pedig mégis vitázni támad kedvünk, akkor nem árt megvizsgálni, hogy mi a valódi problémánk, amiért mindenáron kigeneráljuk a feszültséget. Nem vagy elégedett önmagaddal? Kérj segítséget! Dolgozz magadon! Problémád van a másikkal? Üljetek le és beszéljétek meg! És mindenekelőtt tanulj meg kérdezni, mielőtt feltételezések hadát gyártod a fejedben. Felesleges idő és energiapazarlás.